Hogyan lehetséges, hogy olyan sokan egyszerűen képtelenek az emberekkel a valós világban társalogni?
Jársz, kelsz az utcán, érintkezel emberekkel, sorban állsz a boltban, ajtót nyitsz egy hölgynek, vagy éppen könnyed csevejbe bonyolódsz egy liftben.
A lényeg: folyamatosan kapcsolatba kerülsz idegenekkel, vagy olyanokkal, akiket csak felületesen ismersz. Miért nem tudják oly sokan mégis lereagálni a legártatlanabb és mögöttes szándék nélküli közeledést?
1. Virtuális világ
Soha nem volt még ennyi internet-, és techfüggő, mint manapság. Az emberek kényszeresen ragaszkodnak a maguk kis - egyébkét nem létező - világához. Számtalan tanulmány rámutatott, hogy a közösségi oldalakon a legtöbben nem azt mutatják, akik valójában, hanem akik lenni szeretnének. Nem beszélve azokról a még felfedezetlen problémákról, amelyek még csak 5-10 év múlva derülnek ki.
Az már bizonyos, hogy a fiatalokra rendkívül rossz lelki hatással bír, előidézi/erősíti a depressziót, a magányérzetet, és elidegeníti a személyes kapcsolatokat azáltal, hogy nem tesz lehetővé valós fizikai és szellemi kontaktust.
Csak hátránya van? Ugyan már! Ne essünk túlzásokba, de egy dolog biztos, érdemes odafigyelni, nehogy a rabjává váljunk, mert igenis függőséget okozhat. És ami a legrosszabb: sokan megijednek a valóságtól.
2. Hölgyek előre, vagy mégsem?
Sokaknak hiányos az etikett/protokoll tudásuk. Nem kell nagy dolgokra gondolni, hisz nyilván nem mindenki kerül olyan helyzetbe, hogy államfőket fogad teljes kísérettel, de azért a hétköznapokban is jócskán akadhat olyan helyzet, amikor döntés elé kerülünk.
Nyilván senki nem akarja tudatosan megbántani a másikat, de visszás helyzeteket teremthet, ha csak az egyik fél tudja mit is kéne tenni. Jobb átvenni az alapokat, pár óra alatt elsajátítható egy ilyen jellegű könyv.
3. Kommunikációs készség hiánya
Néhány barátommal mikor beszélgettem, részletesen kifejtették, beszélnének ők, csak nem tudnak olyan jól, és ez frusztrálja őket, ezért sokszor nem is erőltetik.
A beszédkészség igenis fejleszthető, és a gyakori olvasás rengeteget segít az "éles" szituációk gyakorlása mellett.
Nekem nincs időm, erőm olvasásra....
Kezdd kicsiben, ne akarj nagyot ugrani, mert nem fog sikerülni, és csak a kedvedet veszed el tőle.
Ha naponta csak néhány oldalt is olvasol, az egy év alatt még úgy is 1200-1500 oldal, hogy a hétvégéket kihagyod. Egy gondosan válogatott könyv repertoárral remekül képezheted magad megannyi témában.
4. Zene a fülben
Végre kimozdulsz, sétálsz a természetben, az egyedül töltött nap után emberek között vagy, majd... beteszed a zenét és senkinek nem vagy hajlandó még a szemébe sem nézni.
Szerinted ez az élet? Leszegett fejjel azt a zenét hallgatni, amit otthon is szoktál?
Ne értsd félre, hatalmas zene párti vagyok, nagyon nagy gyűjteménnyel, amelyeket aktívan hallgatom is. De ha kimozdulok, akkor megélem a pillanatot, a jelent, azt, ha rám mosolyognak, vagy a szemembe néznek, ha kedvesen kérdeznek, vagy csak köszönnek. Nem menekülök az élettől, hanem belevetem magam.
Ki tudja, talán így nem maradsz le te sem egy bókról, kedves pillantásról, vagy egy olyan társalgás megkezdéséről, amelynek vége egy gyümölcsöző kapcsolat lehet - akár üzletileg, akár magánéletileg...
5. Nem tudunk kérdezni
A kérdések erejével számtalan ember foglalkozott, és nem is hiába. Induljunk ki abból, hogy mi a célja egy kérdésnek. Legfőképp információszerzés, illetve a társalgás továbbgörgetése. Na már most milyen kérdés tud megfelelő olaj lenni a párbeszéded gépezetében? Nem az eldöntő kérdés, az biztos!
6. Nem tudunk hallgatni
Kutatások kimutatták, hogy sokkal jobban kedveljük azokat az embereket, akik keveset beszélnek magukról, és sokat kérdeznek önmagunkról, sőt, meg is hallgatják azt. Nem feltétlen a "bólogatójánosokról" van most szó, hanem egyszerűen arról a puszta szemérmetlen tényről, hogy számunkra a legizgalmasabbak saját magunk vagyunk.
Ha az a célod, hogy megkedveltesd magad, akkor egyetlen dolgot kell tenned:
Konstruktívan, építő jellegűen kérdezned - mint tudjuk, nem eldöntendő kérdéssel - és csillogó szemekkel hallgatnod a megfelelő pillanatokban tett közbeszólásokkal: nahát, tényleg?, váó!, nem mondod...
7. Görcsösen ragaszkodunk a komfortzónánkhoz
Úristen, ez az ember idegen, ááááá!
És? Én egyetlen régi barátomat sem ismertem mielőtt találkoztunk volna. Vagy te igen? És mire következtetsz ebből?
Nem igazán lesznek új ismeretségek, ha indokolatlanul csak a megszokott ösvényed járod minden nap, mint egy fához láncolt kutya.
Megszólít? Válaszolj! Rád köszön? Köszönj vissza! Rád mosolyog? Mosolyogj vissza! Rád néz? Nézz addig a szemébe, amíg nem veszi el a pillantását!
Játssz te az életeddel, vagy az fog játszani veled.
Képforrások: linxpiration, watch anish